Hétfőn újabb idegenbeli mérkőzés vár szuperligás csapatunkra: Szabó István együttese a hatodik fordulóban az FC Botoșani otthonában lép pályára. Egy győzelemmel nemcsak közvetlen riválisunkat előznénk meg, hanem – a forduló további eredményeinek függvényében – akár a 12. helyig is előreléphetnénk.

Hétfőn újabb idegenbeli mérkőzés vár szuperligás csapatunkra: Szabó István együttese a hatodik fordulóban az FC Botoșani otthonában lép pályára. Egy győzelemmel nemcsak közvetlen riválisunkat előznénk meg, hanem – a forduló további eredményeinek függvényében – akár a 12. helyig is előreléphetnénk.

Mindössze néhány nap telt el azóta, hogy csapatunk 2–1-re legyőzte a Bukaresti Steauát a Románia Kupa rájátszásában, ezzel megszerezte első győzelmét az idényben, és bejutott a sorozat csoportkörébe. A siker jót tett a csapatnak, de hosszabb ünneplésre nem maradt idő: a Bukarestből való hazaérkezés, a regeneráció és a következő, immár botoșani-i kiszállás között alig jutott idő érdemi felkészülésre.

Szabó István szerint a kupagyőzelem fontos visszajelzés volt, ugyanakkor korábban sem érzett komoly mentális gátat a játékosokon. Egyetlen kivételként a Corvinul elleni idénynyitót említette, míg a további bajnokikon már apró momentumokon múlt a pontszerzés.

– Biztos, hogy egy győzelem jó hatással van a csapatra, de eddig sem éreztem azt, hogy olyan nagy gát lenne. A Corvinul elleni mérkőzés a legfájóbb, mert ott rosszul játszottunk, ott valóban lehetett bennünk valamilyen gát. A többi találkozón azonban kicsi momentumokon múlt az eredmény. Nagyon komoly öthetes felkészülési munka van a srácok lábában, most pedig megszületett az első győzelmünk. Bízom benne, hogy ezt tovább tudjuk vinni – fogalmazott vezetőedzőnk.

Hétből öt mérkőzés idegenben

A szakvezető szerint az eredmények értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a rendkívüli versenyprogramot. A Botoșani elleni találkozóval együtt csapatunk első hét tétmérkőzéséből ötöt idegenben játszik. A sorozat pedig ezzel sem ér véget: a következő hazai bajnokit egy aradi és egy besztercei kiszállás követi, így az első tíz tétmérkőzésből hetet idegenben kell megvívnunk.

– Egyfolytában csak utazunk, mint Marco Polo, mindig úton vagyunk. Nem is feltétlenül a távolság a legnagyobb probléma, hanem az utak állapota és az utazással töltött idő. Egy két-háromszáz kilométeres utat akár hat óra alatt teszünk meg. Egy 180–190 centiméter magas játékosnak ezt végigülni, majd a mérkőzés után ugyanennyit utazni hazafelé, rendkívül megterhelő. A győzelem íze természetesen kellett a játékosoknak, és nagyon bízom benne, hogy lendületet ad a folytatáshoz – emelte ki Szabó István.

A gyakori utazások a heti munkarendet is alapjaiban határozzák meg. A Steaua elleni mérkőzést követően a csapat hajnalban ért haza, néhány órával később azonban a játékosokra már regenerációs vagy – azok esetében, akik kevesebbet játszottak – pályaedzés várt. A stábnak folyamatosan össze kell hangolnia az utazást, a terhelést és a regenerációt, miközben a labdarúgóknak szinte egyáltalán nem jut szabadnap.

– Nagyon nagy teher ez. A legfontosabb kérdés az, hogyan tervezzük meg az utazást, a mérkőzést és a regenerációt. Hála Istennek nagyon jó stábom van, a játékosok pedig rendkívül profik. Hajnal kettőkor értünk haza Bukarestből, reggel kilenc és fél tíz között pedig már kezdődött a regenerációs munka. Aki kevesebbet játszott, annak pályaedzése volt. Nem magyarázkodunk, hanem dolgozunk, és nagyon sok mérést végzünk – mondta vezetőedzőnk.

A klub korszerű regenerációs lehetőségei ebben az időszakban különösen fontosak. A szakmai stáb többek között a játékosok kreatin-kináz-szintjét is figyeli, emellett kriószauna és más regenerációs kezelések segítik a terhelés kezelését.

– Nagyon örülök annak, hogy ezek a lehetőségek rendelkezésünkre állnak, mert nélkülük komoly bajban lennénk. A játékosokat nem is kell különösebben kérni arra, hogy vegyék igénybe ezeket, mert profin állnak a munkához. Lekopogom: a nagy terhelés ellenére jelenleg egyetlen sérültünk sincs. Abban bízunk, hogy az ősz második felében megfordul ez a sorozat, és sokkal több mérkőzést játszhatunk majd hazai pályán – tette hozzá Szabó István.

Győzelemmel biztosan elmozdulnánk az utolsó helyről

Az FC Botoșani öt forduló után három ponttal, a 14. helyen áll: három döntetlen mellett kétszer szenvedett vereséget, hat gólt szerzett és nyolcat kapott. A moldvai együttes még nyeretlen az idényben, ugyanakkor legutóbb szoros, 3–2-es mérkőzést játszott az FCSB otthonában.

Csapatunk egy döntetlennel és négy vereséggel, 2–9-es gólkülönbséggel, egy ponttal foglalja el a 16. helyet. Hétfői győzelmünkkel négy pontra lépnénk, így biztosan megelőznénk az FC Botoșani-t és az UTA-t. A hatodik forduló további eredményeinek alakulásától függően legalább a 14., kedvező esetben pedig akár a 12. helyre is feljöhetnénk.

A két csapat eddig háromszor találkozott egymással a Szuperligában. Az előző idény első mérkőzését az FC Botoșani nyerte meg hazai pályán 3–1-re, Csíkszeredában viszont mindkétszer mi győztünk: az alapszakaszban 1–0-ra, a rájátszásban pedig 2–0-ra. Az összesített élvonalbeli mérleg így két FK-siker és egy botoșani-i győzelem, 4–3-as gólkülönbséggel a javunkra.

„Minden játékfelfogás ellen van ellenszer”

Szabó István labdabiztos, hátulról türelmesen építkező ellenfélre számít. Az FC Botoșani játékosai nyomás alatt sem szívesen rúgják el a labdát, ezért a rövid felkészülési idő ellenére pontos mérkőzéstervre lesz szükség.

– Mindenképpen nagyon nehéz mérkőzésre számítok. Hazai pályán ők is otthon szeretnék tartani a pontokat. Nagyon mélyen, hátulról kezdik az építkezést, sok képzett labdarúgójuk van. Nem szeretik elrúgni a labdát, inkább birtokolni akarják, és úgy építik fel a játékukat. Minden játékfelfogás ellen van azonban ellenszer. A rövid idő alatt mindent megteszünk, amit lehet. A videóelemző és a stábom olyan információkat ad, amelyeket át tudunk adni a játékosoknak. Megvan a mérkőzéstervünk, és nagyon bízom abban, hogy győztesen tudunk hazajönni – jelentette ki vezetőedzőnk.

A bukaresti kupamérkőzés egyik főszereplője Szalay Szabolcs volt, aki nagyszerű egyéni megmozdulással, távoli lövéssel szerezte meg a továbbjutást érő találatot. Támadónk szerint a csapat teljesítménye mérkőzésről mérkőzésre javul, a győzelem pedig azt jelezheti, hogy sikerült átlendülni a nehéz időszakon.

– Visszaléptem a sorok közé, rá tudtam fordulni a kapura, mert nem léptek ki velem, és bíztam a lövőtechnikámban. Szerencsére jól sült el. Nekem is kellett ez a gól, és természetesen a csapatnak is. Úgy érzem, kezdünk kijönni ebből az időszakból. A szezon kezdete óta látszik, hogy mérkőzésről mérkőzésre magabiztosabbak vagyunk, és egyre többet mutatunk. Ez most végre győzelemben is megmutatkozott, és ezt szeretnénk folytatni Botoșani-ban – mondta Szalay Szabolcs, aki a jövőben is vállalkozna hasonló lövésekre. – Ismerem a lövőtechnikámat, magabiztos vagyok ezen a téren. Minden mérkőzésen azon leszek, hogy újabb hasonló gólokat szerezzek.

Răzvan Trif ugyancsak betalált a Steaua ellen: egy begyakorolt pontrúgás végén a rövid oldalon csúsztatta meg a labdát, amely a hosszú sarokban kötött ki. A védő elmondta, a csapat a Botoșani elleni találkozóra készülve is sokat dolgozott a rögzített helyzeteken.

– Begyakorolt figura volt. A rövid oldalt támadtam, a hosszú felé csúsztattam a labdát, amely végül a kapuba került. Sokat dolgozunk a rögzített helyzeteken, a mai edzésen is gyakoroltuk őket, és még lesz lehetőségünk finomítani rajtuk. Reméljük, hogy Botoșani-ban is sikerül pontrúgásból gólt szereznünk – fogalmazott Trif.

A sűrű program miatt a védő számára is a regeneráció került előtérbe. Ennek ellenére úgy érzi, megfelelő hozzáállással megszerezhetjük első bajnoki győzelmünket.

– Elsősorban a regenerációra összpontosítottam, és van még egy napunk arra, hogy teljesen rendbe jöjjünk. Hétfőn nehéz mérkőzés vár ránk, de ha olyan hozzáállással lépünk pályára, mint a Sepsi OSK ellen, akkor szerintem nyerni tudunk – zárta Răzvan Trif.

Az FC Botoșani–FK Csíkszereda mérkőzés hétfőn 18.30 órakor kezdődik a Botoșani-i Városi Stadionban. A találkozót élőben közvetíti a Digi Sport 1 és a Prima Sport 1.

Rédai Attila
Fotó: Pál Zoltán