A Petrolul otthonául szolgáló Chimia stadionban, Brazi községben lépett pályára vasárnap U17-es csapatunk, és amint Szász Ferenc vezetőedző értékeléséből is kiderül, a kémia a levegőben szállt ugyan, de nem a jó értelemben.

A Petrolul otthonául szolgáló Chimia stadionban, Brazi községben lépett pályára vasárnap U17-es csapatunk, és amint Szász Ferenc vezetőedző értékeléséből is kiderül, a kémia a levegőben szállt ugyan, de nem a jó értelemben:

A hétvégén Ploiești-en szerepelt a csapatunk. Már a mérkőzés elején érezni és tudni lehetett, hogy ezen a napon nem fogunk magas színvonalú játékot bemutatni, hiszen a körülmények – számomra legalábbis – egyszerűen érthetetlenek voltak. A botrányosan rossz minőségű pálya mellett a gáz és benzin szagának egészségtelen elegye is nehezítette a játékot. Elképesztő, hogy ilyen körülmények között kell fiataloknak sportolni – ezt egyszerűen nem lehet felfogni.

Ugyanakkor nem akarom, és nem is lenne szabad felmenteni a csapatomat a pontvesztés miatt. Az a csapat, amelyik végigtámadja, uralja a mérkőzést, de képtelen lezárni azt egy második góllal, az előbb-utóbb mindig megbűnhődik a játékban.

Azt is látnom kell, hogy a csapatomban több olyan játékos is van, akiket bizonyos fokú egoizmus jellemez. Ők a jó ellenfelek ellen képesek motiváltan és erősen játszani, de az előzetesen „borítékolt győzelemnek” hitt mérkőzésekhez rendre alulmotiváltan, sőt, néhol arrogánsan és túlságosan is flegmán állnak hozzá. Igen, tudom, hogy ettől függetlenül a 88. percben nem szabadna gólt kapni a semmiből – de a futball már csak ilyen. Most megkaptuk azt a pofont, amiből ezúttal nem tudtunk győztesként kijönni.

Sajnálom az otthagyott két pontot, és bízom benne, hogy az utolsó hazai mérkőzésen már egy másik, újra motivált arcát mutatja majd a csapatom.

R. A.
Korábbi felvétel: Pál Zoltán