Értékes döntetlent harcolt ki U16-os csapatunk a hétvégén hazai pályán a Konstancai Farul ellen, Ubrankovics Zoltán vezetőedző elemzése.

Értékes döntetlent harcolt ki U16-os csapatunk a hétvégén hazai pályán a Konstancai Farul ellen, Ubrankovics Zoltán vezetőedző elemzése.

Az ellenfelünk közismerten Románia legjobb és legsikeresebb utánpótlásnevelő egyesülete volt, ahol tiszteletreméltóan egy modern, egységes játékrendszerben játszanak a legkisebbtől a felnőtt csapatig, így a mérkőzés kiindulási alapja az őszi mérkőzésen tapasztaltak lehettek. 

Ott kétfajta játékrendszerben fogadtuk az ellenfél támadásait. A 4-1-4-1-es játék rendszerrel ugyan minden területet le tudtunk fedni, de ebből támadás építés a kapura veszélyességünk szinte nulla volt.  Mivel mi ezt a mérkőzést szerettük volna megnyerni, ezért végül csak a Farul ellen alkalmazott 4-4-2-es játékrendszert alkalmaztunk az ellenfél támadásépítései ellen, míg a mi támadásépítéseink a megszokott 2-4-1-3 szerkezetben hajtottuk végre

A mérkőzésbe mindkét csapat nagy lendülettel vettette magát bele. Az első perceket kölcsönös szögletek és gólhelyzetek jellemezték. Mi jól tereltük a támadásépítéseiket a saját térfelükön, legfőképpen a mi bal oldali szélünkre, középpályán sokszor megállítottuk őket, rákényszerítettük, hogy mélységben felrúgva a labdát indítsanak, amit könnyebben le tudtunk „vadászni”, mint az esetleges egy-egy vagy kettő-egy elleni, földön való játékot. Ha pedig középpályán labdát tudtunk szerezni gyorsan mentünk át támadásba. 

Ez annak volt köszönhető, hogy nem hagytunk sok helyet a középpályás sor s a védelem között azáltal, hogy a védelem a labdától és a középpályássortól optimális távolságban tudott helyezkedni, így lehetőség volt a terület mind pedig a területen belüli játékosok sikeres kontrollálására. Abban az esetben, ha egyéni taktikai vagy technikai hibát vétettünk, és ezáltal végig tudták vinni a támadásukat, akkor a kirúgásból induló labdakihozatalainkat jól, kreatívan oldottuk meg. 

Tisztában voltunk vele, hogy kétszer ugyanazt a variációt nem tudjuk alkalmazni itt, mert képzett labdarúgókkal állunk szemben, akik azonnal reagálják a változástn és úgy helyezkedtek, hogy ezt kivédjék. De volt elég a tarsolyban, amit edzéseken megtanultak a srácokn és néhány ezelőtti mérkőzésen már alkalmaztak is, azt most itt szinte tökéletesen felszínre is hozták.

Sajnos a 24. percben sorozatos egyéni és csoportos taktikai, valamint egyéni technikai hiba után egy szögletünk utáni kontrából az ellenfelünk megszerezte a vezetést. 

Ez sokáig nem tartott, mert szinte a középkezdésből indulva egy bal oldali betörés után ki tudtunk egyenlíteni.

Ugyan maga a küzdelem fent maradt, de a gólváltás után érezhetően visszaesett a játék gyorsasága, ritmusa. Bár mindkét csapat törekedett arra, hogy helyzetet teremtsen, nem alakult ki egyik kapu előtt sem ilyen.

Ezek után egy picivel gyengébben, a kapus által kipasszolt labdára kialakuló 2v2 elleni játék után az ellenfelünk be tudod törni a büntető területünkre, ahol – a helyszínen ugyan kétségeink közepette, de videón visszanézve viszont megadható módon – büntetőt harcolt ki az ellenfelünk, amit értékesített is.

Azt nem gondoltam volna, hogy a szünet végén a lelkesítő mondataimban említettek a második félidő szinte az elején valósággá is válnak. A második félidő elején egy szöglet utáni kapusról kipattanó labdából egyenlíteni tudtunk.

A folytatás az első félidő végén mutatott játék volt annyi különbséggel, hogy egy picivel a védelmünk mélyebbre húzta a hátsó vonalát, ami által több helye lett az ellenfélnek a kombinatív játék építésére, illetve ezáltal többet védekeztünk saját térfélen, mint az első félidőben.

Mi továbbra is középpályán való labdaszerzésből indult kontrákkal veszélyeztettünk. Ugyan voltak lehetőségeink gólszerzésre, de a második félidőben egy picivel kapura veszélyesebbek voltak, pár helyzettel többet dolgoztak ki. Az őszi mérkőzéshez hasonlóan végül döntetlen lett a végeredmény. Ott is hasonló, fegyelmezett játékkal, de óriási szerencsével elért eredményt most a tavasz legjobb játékával, sok tartalommal és helyzetekkel töltöttük meg, ami az elmúlt időszakhoz képest előrelépés, és talán mutatja a kiegyenesedésünket, és egyben mutatja a fejlődést is.

A tavasszal lejátszott mérkőzésekhez képest itt végig fent tudtuk tartani a győzelemre való törekvéseinket, ami párosult sok helyzettel is. Sikerült talán jó időben emlegetnem a sámánt, aki talán kicsit fordított a „kereken”.

Még két mérkőzés vár ránk: a hétvégén a Daco-Getica otthonába látogatunk, majd az „örök” riválissal, a Steauával zárjuk az idényt reményeink szerint sikeresen a Sportparkban.

R. A. 
Fotó: Pál Zoltán